Amikor tombolán megnyertem az "Ismeri Ön a kakadut?", csalódott voltam, sokkal jobban szerettem volna valami rózsaszínt nyerni. Aztán később, amikor elolvastam, kiderült, hogy humoros, és idővel ezt mások is megneszelték, mert a könyv értéke az évek alatt egyre nőtt, kíváncsian nyitogatták a születésnapi zsúrokon, majd '93-tól mindenki kölcsön akarta kérni. Akkor úgy tűnt, az idő nekem dolgozott. Ehhez fogható jóljárás csak az volt, amikor a rózsaszín és zöld virágmintás anyagból felsőbb erők az én szoknyácskám kiszabására véletlenszerűen a rózsaszínt választották. Ez nagy szó volt, ilyen gyors egymásutánban kétszer is jól járni! Egyébként a rózsaszínre treníroztak, azt, hogy mi a jó, tanulnom kellett, ellesni a többiektől. Sok mindenre nem jöttem volna rá magamtól, például, hogy

- az állatok aranyosak 

- a Mickey Mouse valamiért szép? / aranyos? / vicces? / érdekes? / jelent valamit?

- alvás előtt illik az ujjunkat szopni

- az embernek illik, hogy honvágya legyen, ha máshol alszik

- a szocialista fagylalt finom (a puncs édes, nem vigasztalan)

- a túlcukrozott napközis tea ragacsos műanyagbögrében finom (nem csak kevésbé gusztustalan, mint a kakaó ragacsos műanyagbögrében, a rajta úszó fölével)

- a rózsaszín és a lila a boldogság ígérete

- a kólának szexuális tartalma van

- a sportteljesítmény meghatározza az osztályban betöltött pozíciót

- hogy Pista bának, Ádám bának, Dodi bának jó lenne a humora

- akik mindezt nem tudják, azoknak a megalázása normális, sőt.