A helyek traumatizálódása része a város belakásának, most már tényleg itt élek, most már vannak környékek, amiket kerülök és mindenről eszembe jut valami nehézség vagy elmúlt öröm.

Becsoszogott a takarítónő, összehajtott és odébb rakott két törülközőt, egy alacsonyabb egzisztencia levegőjét beleszuszogva a lounge kényelmes párájába. Illetlenség volt, aki tehette, fürdő köntösét összehúzva magán, tohonyán a fal felé fordult.

Amikor a másik dolgozik. Ez a kapitalizmus - és benne valahol a szeretet.

Zenéimmel nem leépítem, csak gyengéden formálom, átalakítom a vendégkört.

Most kivételesen hálás lennék, ha ez a spirituális tengeribetegség nem maradna hónapokig velem.

Micsoda fájdalom, ha valaki nyitott csakrákkal él, beleivódik mások figyelmébe, magába szívja mások lényét, aztán eltűnik vele. "Otthon", "olyan, mint", "közel" - mondta, mutatta és felszívódott. Ez a képlékenység, érzéki mélység, befogadás és befogadottság mellette állandó és nem felfogható. Régen benne voltam már, de észre se vettem, hova kerültem. Csak mire kivetődtem belőle hirtelen, fájdalommal és hidegen. Kell, hogy legyen még valahol olyan médium, amelyik nem önmagáért van, nem ütközik akadályba bennem, felismer és megköszöni, hogy jókor volt jó helyen.

Meg volt nyitva a szótár, hogy a fájdalomra találjak szinonimákat, most erőszakkal megpróbálok lapozni.

Ja, de ez már az internet, itt nincsenek lapok!

Mindenki jobb, mint mindenki más.

Újra mindent lemondok. Ilyen már húsz éve nem volt.

Kutyával aludtam, és azt álmodtam, hogy nem tudtam vigyázni egy (másik) kutyára. (Ez bolyhosabb volt, esendőbb, mint amelyik tényleg kitúrt az ágyból és aki miatt ilyen bizonytalan álmaim voltak.) Ellopták tőlem a kutyát. De más dolgok is csúsztak ki a kezeim közül, mindig minden elszökött tőlem. Lesben álltam az utcákon: hogy tudom mindezt visszarabolni? Végtelenül megbízhatatlannak, átmeneti felügyeletre is méltatlannak éreztem magam. Birtoklás nincsen egyébként sem, de átmeneti felügyelet még lenne. Amíg lehet vigyázni valakire, amíg meg nem szökik, el nem veszik, meg nem hal. Micsoda ajándék lenne egyszer, ha valami itt maradna, ezt kérem a 38. születésnapomra.