Micsoda fájdalom, ha valaki nyitott csakrákkal él, beleivódik mások figyelmébe, magába szívja mások lényét, aztán eltűnik vele. "Otthon", "olyan, mint", "közel" - mondta, mutatta és felszívódott. Ez a képlékenység, érzéki mélység, befogadás és befogadottság mellette állandó és nem felfogható. Régen benne voltam már, de észre se vettem, hova kerültem. Csak mire kivetődtem belőle hirtelen, fájdalommal és hidegen. Kell, hogy legyen még valahol olyan médium, amelyik nem önmagáért van, nem ütközik akadályba bennem, felismer és megköszöni, hogy jókor volt jó helyen.