Az embereknek 5 éves kor fölött már nem így működik az arcuk. Nem szalad át rajtuk ennyi nyilvánvaló érzés és impulzus, nem mutatnak meg és nem fejeznek ki ennyi érzelmet, nem követnek le hűen ennyi testi érzetet. Összesen pár alap-kifejezésre redukálódik az arc mozgása, szolgálatkészen és illemtudóan - mint egy nyelv, amelyben elsajátítjuk a szükséges fordulatokat, de csak szökőévente kurvaanyázunk vagy vallunk szerelmet. Csakis fejlődési rendellenesség lehet, ha valaki a harminchoz közel ilyen arccal rendelkezik, rémület, sajnálat, félelem, melegség, düh, öröm és szomorúság úgy cikáznak át rajta, mintha nem lenne holnap és nem lenne közönség. Ugyanakkor kapu is egy régebbről már ismert világra, ami gyerekkorunk óta takarásban él.