Az állandó mozgás állandó veszteségélményt okoz. Nem igazak a dinamika-tanok.

Azokat keresem, akiket már ismerek, ismerős embereket keresek. Ismerős szögeket, éleket. Megvannak, csak mindig elvesznek. Mindenkinek mennie kell, de minden kétség fölött állóan én vagyok az egyik, aki soha nincs a megfelelő helyen. 

Képtelen vagyok követni a veszteségek és nyereségek mániás váltakozását.

Az emberek leszűkítik vagy kibővítik az életlehetőségeiket, és utána szomorkodnak. Kizárólag szűkíteni vagy bővíteni van lehetőség!

A hőségriadóból kimaradni - már ezért megérte az egész.

Majd az Isten eldönti, melyikünk a nagyobb kurva!

Mindenki jelmezben volt. A színészeket és a közönséget csak arról lehetett megkülönböztetni, hogy a színészeknek mind, kivétel nélkül jó seggük volt, de aztán körülnéztem, és láttam, hogy a közönség tagjainak is.

Atyaúristen. Nem hiszem el, hogy megmásztam ezt a könyvespolcot.

Ilyen fokú önbizalom csak akkor érdekes, ha elveszettséggel párosul.

Jenővel álmodtam. Azt, hogy Jánost Jenőnek hívták, de ugyanazzal a képpel üzent, mint eddig, és bennem felvillant egy pontszerű jó érzés az értesítés hangjára.

Szent értesítések és kegyelmi telefonhívások!

A Zsolti, a Geri.

A vizsgálat kimutatta, hogy nincs bennem zsír. Csillaggal jelölték.

Ez az ember egy őrült, villognak a szemei, mégis tisztességesen bánik velem.

Nárcisztikus humor. Kellemetlen.

Itt, a Gedenkstätte Berliner Mauernél, ahol Auschwitz találkozik a Rózsadombbal, nagyon szeretek lakni.