Azokat keresem, akiket már ismerek, ismerős embereket keresek. Ismerős szögeket, éleket. Megvannak, csak mindig elvesznek. Mindenkinek mennie kell, de minden kétség fölött állóan én vagyok az egyik, aki soha nincs a megfelelő helyen.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr4714902556
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.