Irányít: Aranka!
[Inkák aranya]
Szólj hozzá!
Igazi halálfélelem
Próbáltam magamra borítani fektemben a gepárd bundát, éreztem, hogy életveszélyben vagyok, úgy kell meghúznom magam az asztal és a rengeteg szögletes bútor alatt, hogy ne látsszon ki semmi. A maradékot magamból meg betakargatnom. A földön elterített nejlonokba belegabalyodom, a bútorok nem védenek, csak rám nehezednek. De hogy a gepárd bundát miért gondoltam jó rejtőzködési lehetőésgnek, nem tudom. Hogy majd úgy nem vesz észre senki, mintha tele lenne gepárddal a környezet.
A közvetlen életveszély egy teljesen más érzés, mint a jól ismert, nagyobb perspektívájú haálfélelem, amiről - szűkössége ellenére - szorongás közben dönthetünk, hogy érezzük-e, vagy nem. Ez, amikor nem lehet dönteni, előhozza az életösztönt.
Olyan félelmem még soha nem volt, hogy meg akarnak ölni, csak olyan, hogy a természet akaratából meg fogok halni, le fogok zuhanni az alattam tátongó mélységbe, megfulladok, elnyelnek a hullámok, egy sötét erdő, vagy lejár az időm. De hogy mozdulatlanul kell maradnom, mert valakik jönnek és elvisznek - ez egy új szín az álomrepertoárban.
Tehát lapítok.
álmok a nyíló és záródó világból
A helyzet borzasztó. Gyakorlatilag menthetetlen. És a törekvések mind naivak, vagy nihilisták.
"Nihilista törekvések". A nyolcvanas években zenekart is lehetett volna alapítani erre. De most már csak a világ vége maradt. Nem a fantázia-, az igazi.
Mindenki nagyon fáradt lehet
A nap elköszönése: Szép estét! (14:07)
A hét jókívánsága: Jó hétvégét! (kedd)
És akkor megindul a licit, hogy ki a nagyobb sztahanovista, ki írja meg később a nap utolsó emailjét.
A hét legindokolatlanabb kínálásai
Pénteki experimentális zenei házikoncert, fröccs-hangulat, beszélgetés,11-kor lekevert házibuli.
- Kérsz kokaint?
Szombati három fős baráti összejövetel otthon, családias beszélgetés.
- Kérsz kokaint?
Hétfő, csendes születésnap egy kedvelt kocsmában, igaz, éjfél már elmúlt:
- Kérsz kokaint?
Mi lesz, ha egyszer elmegyünk valahova?
