Papa fiatalon és életerősen, egy türkizzöld ingben próbál megoldani(!) egy problémát(!), nem eresztem, közben egy apró sündisznó kölyök van a talpam alatt, de nem szúr, még puha. Érzem, hogy ki kell szedni a talpam alól, vigyázni kell rá, de ha túlságosan óvjuk őket, elszaporodnak és a süninvázió senkinek sem jó. Olyanok lesznek, mint az egerek. Ha kevés, sün, ha sok, egér. Az egészből annyi az emlékezetes, hogy mennyire rettenetesen ragaszkodom Papához, és hogy ereje és bölcsessége teljében van. Mindent olyannak fogad el, amilyen, de nem rezignációból, aktív bölcsességből. Persze, hogy ezt a legjobb formáját nem akarom elengedni. Nem tudom, valaha láttam-e.