Fütyörésző utcaseprő!

Hozza a posta az immunerősítőmet. A borítékban további termékeket hirdető szóróanyagok, többek között a cseh énekesnő sikeres fogyásával büszkélkedő Csilibörner. Elsőosztályú targetálás, húsz kilósan biztos nagyon ellenálló lennék. Másrészt: a Burdából kivágott, rövid nadrágos cseh énekesnők tényleg meggyőzik a magyar asszonyokat?

Azt hiszem, ha meg kellene neveznem egy évet, akkor 2004-ben voltak a legjobbak az idegeim. Akkor voltam a legvállalkozóbb, és tűrtem legjobban a kényelmetlen vagy váratlan helyzeteket. De a csillagok is akkor álltak a legjobb konstellációban ahhoz, hogy kipárnázzák az idegeimet. Nem úgy értem, hogy az volt a legjobb évem, sőt, most egy-két hisztéria is eszembe jutott, hanem hogy az volt a legkevésbé ideges és ehhez mérten mégis igen sikeres. És nem volt unalmas sem, csak nem volt benne borzasztó rezgés vagy hosszú, tartós zuhanás.

"Mivel a valóság nem ez, az este ingyenes." - idézet a Kék ló programajánlójából.

Minél többet élnek az emberek, annál nagyobb tiszteletet váltanak ki belőlem. A kortársaimra gondolok, nem a nyugdíjasokra*. (Egyelőre.)

* A nyugdíjasságnak más szociokulturális összetevői is vannak, ami lehetetlenné teszi, hogy kizárólag kor alapján sorolódjanak ide emberek. És az elsődleges marker nem az élettapasztalat, hanem a járókeret.

Most eszembe jutott P., akihez egyáltalán nem illett a harmónia. És nem illett hozzá a mediterrán tempó sem, egy igazi, gyomorbajos kelet-európai volt, háborgó lélekkel, akit a tudása miatt tisztelnek és aki borotválkozás közben is késői Beethowent dúdol . De párszor nyaralt ezen az éghaljlaton, és az egyik ilyen alkalommal, amikor Opatijaban ültünk a tenger partján, késő este, szűk családi körben, azt mondta, hogy érzi, ahogy elomlik benne a harmónia. Akkor megéreztem valamit abból, hogy milyen nyomorult a magyarok élete tenger nélkül idegen és természetellenes neki a tenger, milyen nehezen tud erre az áramkörre rákapcsolódni és erre nem csak a tengertől való fizikai távolság predesztinálja. Hanem valami eredendő tengerellenesség, szárazföldre vetettség - ami még a nyaraló magyarokat is elkíséri. Pár évvel korábban csináltam egy játékos pszichológiai tesztet, ahol semmilyen pozitív asszociációm nem volt a tengerrel kapcsolatban. Engem sajnos zavar a zúgása. És az is, ha nem látok partot. Én, ha tehetném, tóhoz mennék.

Csodálatos, ismeretlen eredetű nyugalom ömlött el rajtam. Talán a perpatvarok kiszámítható ismétlődése okozta. Van valami megbízható, valami biztonságos ebben az ellenállásban. Megengedi nekem, hogy dinamikusan, lázadás formájában gyakoroljam a kötelességemet. 

Aki eddig azt merte gondolni, vagy ezután még megfordulna a fejében, hogy hipochonder vagyok, annak névtelen levélben küldöm el a leleteimet, és mostantól minden éjjel becsengetek hozzá, hogy otthagyjam a lábtörlőjén a 3D-ultrahang felvételeim. 

Cirkuszi show-nak nem elég összehangolt, de művészetnek jó lesz.

Az oldalon Kádár János válaszol az egészséggel kapcsolatos kérdésekre.

Kidobtam a harmadikos ének füzetet, nagyon negatív volt, tele olyanokkal, hogy rondán írsz, miért nem figyelsz. A végén pedig Kati néni korrupt matricái, virágot öntöző nyulakkal, és egy bonyolult, gonosz rendszer pirospontokból, kisötösökből és nagy ötösökből. Nem is tudom, mikor volt idő annyi feladatra, amit ennyiszer lehetett értékelni. A lényeg, hogy ő nem szeretett minket - csak pontozni. Sötétnek tűnnek ezek az idők, biztos, hogy nem ott és akkor hozták meg a kedvem a zenéhez.

Odakint zajlik az élet, én pedig egy boholytalanítóról levelezek a szolgáltatóval.

Bármilyen specifikus címet adnak bármely életmóddal foglalkozó cikknek, azért a lényeg mégiscsak az, hogy sportoljunk és együnk zöldségeket. Hogy lehetett erre ennyi betűt pazarolni? Hogy tudták ezt ennyi, de ennyiféleképpen elmondani? És még további évtizedeken keresztül naponta le fogják írni! De hányszor lehet még?

Mintha csak a Pálma csoportban lennék.

Egy ismerősöm egy hete kért tőlem egy szívességet. Én ennek nem tudok eleget tenni, de az egy hét alatt nyilván többször látta, hogy aktív vagyok, neadjisten még posztot is írok, de legalábbis másokéihoz hozzászólok. Neki még mindig nem válaszoltam, de ma megtetszett egy kirándulásról feltett fotósorozata, amit nagyon szívesen lájkolnék.

Tehát nem teszek szívességet, nem válaszolok, viszont tetszik a család, meg a friss levegő és sürgős késztetést érzek, hogy ezt mindjárt el is mondjam neki, mindjárt el is mondom. Jó a pálmád!

A Szobanövények csoport szélsőséges panteista, szemlélődő tagokból áll, akiknek, ha felteszem a kérdést, hogy miért beteg a pálma és mit kell vele csinálni, elmondják, hogy ők is ilyet szeretnének, vagy hogy a pálma fajtája csavart pálma, illetve, hogy szeretettel látnak maguk között, a csoportban.

Remélem, a Gyerekbetegségek SOS csoport egy kicsit dinamikusabban működik.