Kidobtam a harmadikos ének füzetet, nagyon negatív volt, tele olyanokkal, hogy rondán írsz, miért nem figyelsz. A végén pedig Kati néni korrupt matricái, virágot öntöző nyulakkal, és egy bonyolult, gonosz rendszer pirospontokból, kisötösökből és nagy ötösökből. Nem is tudom, mikor volt idő annyi feladatra, amit ennyiszer lehetett értékelni. A lényeg, hogy ő nem szeretett minket - csak pontozni. Sötétnek tűnnek ezek az idők, biztos, hogy nem ott és akkor hozták meg a kedvem a zenéhez.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr213809094
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.