Kidobtam a harmadikos ének füzetet, nagyon negatív volt, tele olyanokkal, hogy rondán írsz, miért nem figyelsz. A végén pedig Kati néni korrupt matricái, virágot öntöző nyulakkal, és egy bonyolult, gonosz rendszer pirospontokból, kisötösökből és nagy ötösökből. Nem is tudom, mikor volt idő annyi feladatra, amit ennyiszer lehetett értékelni. A lényeg, hogy ő nem szeretett minket - csak pontozni. Sötétnek tűnnek ezek az idők, biztos, hogy nem ott és akkor hozták meg a kedvem a zenéhez.