Van olyan, hogy valaki nem jut oxigénhez a sötétség miatt. Hogy elveszíti a valóságérzékét egy sötét világdarabtól. Hogy ő a sötét világdarab. Ha aktív, ha nem (áll, felszik, beszél, jár), végig passzív marad. Örökkévalóság az a pár pillanat, amíg a Boxhagener Platzon egy fekete állat bundájában áthalad. Cselekvőnek álcázott áldozat. Ismerős jön, a feketeségben utat tör a refrén. Érzelmileg megoldatlan, ezért mindig visszatér.
Felhívom a mellékhatásokat ellenőrző bizottságot és lejelentem nekik, hogy minden kiesik a kezemből, elromlott a helyesírásom, megszűnt az arcfelismerő képességem és a piros szélű bögrét kétszer törtem el.
Felolvasni próbálok egy papírról, de hézagosak a sorok. A közönségben is hézagosak a sorok. Körben is ülnek, meg nem is. Elszórva mindehol emberek, akik nem érdeklődnek, mennének. Nincsenek is ott. De én a felolvasással ott tartom őket. Nőnek a sorok között a hézagok. Én szívinfarktust kapok! Kapkodok. Soron következne a vetítés, de semmi nem vetíthető. Nincs anyag. Csak a régmúltból dereng pár vállalhatatlan film. Mindenkinek van dolga. Az én dolgom megérdemelni a közönséget, de ezek mindjárt hazamennek. Gyorsan lépek, hogy én legyek az első távozó. A küszöbön álló vetítést elfelejtem bejelenteni. Már feloszlik a gyér tömeg, mire eszembe jut, hogy a vetítés ez egyszer meg fog valósulni. De ezt már senki sem tudja meg. Tökéletes hézag az egész!
Férfiak, fagyival...
Férfiak, akiknek a kedvenc könyve A kis herceg,
kedvenc filmje valami állatos,
(a dinoszaurusz közép-euróai specifikum)
és szeretik a pizzát.
31-37 évesek.
Mindenki köddé válik. Valakinek a széldzsekije egy váratlan pillanatban mégis azt susogja, hogy Juli.
A foniáternél tett látogatás végén fel kellett olvasnom egy mesét. Én mondtam, hogy
SZÓRAKOZTATNI JÁROK A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYBE.
