"Egyéb érdekesség, hogy a zsidók 20 százaléka hordoz egy olyan gént, amely védelmet biztosít az alkoholizmus kialakulása ellen (valóban! egy éve már egy kortyot sem tudok meginni. P. alkoholizmusára pedig részben az adhat magyarázatot, hogy csak 50%-ban zsidó, másrészt, hogy olyan alkoholista volt, aki nem bírta az alkoholt). A zsidók háromnegyede viszont nem képes megemészteni a laktóz nevezetű tejcukrot (Nagypapa! Mamika! én!), csakúgy, mint az ázsiai emberek többsége. Az askenázi zsidók problémáit még az is tetőzheti, hogy két-négyszer nagyobb eséllyel alakulhat ki náluk Crohn-betegség (Nagymama!). Az viszont egyelőre még semmilyen tudományos bizonyságot nem nyert, hogy létezne olyan genetikai variáns, amelynek köszönhetően a zsidók okosabbak volnának." (Kár, pedig ennyi nyavalya* mellé megérdemeltük volna.)

*és a holokauszt

Szerdán munkaköri kötelességből nyertem egy díjat.

Mindig hálás vagyok az élet értékes perceiért, amelyeket nem sző át promóció.

Online Video Awards vs. Országos Vadgazdálkodási Adattár.

2017. július 7. hajnal 4:00 - frekvenciát váltott a fülzúgásom!

- Egy orrspray-t szeretnék kérni.

- Felnőttnek?

Szeretném tudni, hogy anyának, vagy 6 éven alulinak néztem-e ki.

A koromnak és családi állapotomnak megfelelően pár éve már maratont illene futnom, számokkal izzadtan fotózkodnom, euforikus kor- és sorstársaimmal, és egy csomó rettenetes logóval körülvéve.

Részeg operaénekes lakik a szomszédban. Időnként jólesően megtöri a szemközti hullaház hűtőrendszerének monoton zúgását.

Ma felhívtam egy távoli rokonomat (szerettem volna, hogy közelebbi legyen). Nemrég halt meg az anyja, hullámzóan vannak. Mostanáig pihent a szigligeti házban. Egyedül? - kérdeztem, és kiröhögött. Egyedül?! Ott még nem tartok.

Nem tudom, ha velem történne hasonló, én egyedül maradnék. Milyen csodálatosan abszurd lehet ez egy család dzsungeléből, távcsővel nézve.

A Kalium Iodatum és a Chininum Sulfuricum üvege is tele van még, pedig hetek óta zsonglőrködöm a kis golyócskákkal. Csak ezek az üvegcsék ilyen feneketlenek, minden más el szokott fogyni. Még mindig zúg a fülem, de a kézügyességem már sokat javult, most már csak minden harmadik alkalommal szórok el négy-öt szemet.

Most már két ismerősöm is van, aki volt börtönben Ázsiában, az egyik a volt pszichológusom (nem az, akitől a nyuszit örököltem). Talán ha jobban körülnéznék, és esetleg megkérdezném a keresztanyámat, három is lenne, a volt férjével együtt esetleg négy.