Elnézve így a régi képeket, nem tudom nem észrevenni, hogy kisgyerekként majdnem mindig nyitva volt a szám, és valahol a lelkem mélyén kicsit mégiscsak retardált voltam. Vagy csak nem kaptam levegőt, vagy valamilyen tápanyaghiányom volt, vagy többletem, vagy csak nem figyeltem, esetleg a vaku hatására nyílt ki a szám, mindenesetre nem erre mondják, hogy szép, egészséges, élénk tekintetű kisgyerek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.