Rákerestem a halálra. Hogy hányszor írtam le 11 és fél év alatt. Sokkal többre számítottam! Rá kellett jönnöm, hogy én alapvetően egy életigenlő, derűs és bolondos lány vagyok. Én ezt eddig is tudtam, csak volt, hogy hírbe hoztak.

Egy anyai tekintetű nő odajött a parkban, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Amikor mondtam, hogy igen, távozott, leült egy padra, és a kezébe temette az arcát.

Könyvespolc. Töltésre váró, fallikus morzsaporszívó a Képes Gyermekbiblia előtt. 

Ne csináljatok magatoknak bálványokat.

Azt szeretem a filmkritikában, hogy esztétikai ítéletei kiterjednek mások halálközeli élményeire is. 

Egy Csillogásról írt kritika szerint például Nádas Péter halálközeli élménye sokkal valamirevalóbb, mint az utána következő két, névtelen halálközeli élmény. Mert Nádas Péter sokkal jobban ki tudja fejezni magát, díjat is kapott korábban a halálközeli élményére. Míg annak a halála, akiről korábban nem tudtuk, hogy jól tudja-e kifejezni magát, ítéletünk szerint nem érvényes, mert ő azért mégsem egy Nádas Péter.