Láttam messziről egy alacsony értékű számot. Megnéztem közelről: tényleg nulla volt.

Elszakadtam a valóságtól, és február 13. óta rossz helyre szórom a virágokat. 

Tényleg gyönyörű álom volt, igazi, vágyteljesítő csoda. Bárcsak igaz lenne, bárcsak elérhető lenne. Az álomban P. is ott volt, áldását adta mindarra a szépségre, ami egyetlen képbe belefért. Elhatároztam, hogy összeszámolom a teljesség képeit 33 év alatt (nem összekeverve őket a teljességet ígérőkkel).

A ígéreteknek is lesz egy gyűjteménye, ez bővebb, színesebb lesz, ez lesz csak igazán gyönyörű.

Vajon amikor a Partylimuzin.net feliratú járművel elhajtottak a Széll Kálmán tér markológépei mellett, óvatosan kidugva a fejüket a tetőablakon, vigyázva, hogy ne lögyböljék ki a gyerekpezsgőt, akkor azt érezték, hogy övék az egész világ és minden, ami azon túl található? Megtapasztalták a transzcendenciát? Vagy tudták, hogy a magas szállópor-koncentrációban valahol Kusturica leselkedik rájuk?

BG: Te továbbra is egy megfejthetetlen rejtély vagy számomra.

J: Télleg?

BG: Vagy csak az van, hogy olyan vagy, mint én, és akkor ez ugyanaz, csak nőben.

J: Olyan vagyok, mint te, igen. Különösebben még nő sem. Ugyanattól és ugyanúgy vagyok kifordulva. 

BG: Ja, akkor mindent értek, így már oké.

J: Kár. Egy pillanatra rejtélynek éreztem magam. És azt hittem, lesz valami.

- Hogy van a nyúl?

- Hát, bevallom, nem bánnám, ha már vége lenne.

- Tényleg??

- Szeretnék tőle megszabadulni. Már 5 éves, bátran vége lehetne.

- Miért, meddig él egy nyúl?

- Ez változó. 4-től 12 évig bármi lehet.

- Kár, különben elvinném. Komolyan gondolkoztam rajta az utóbbi időben, nagyon érdekelne, a naplómban is írtam róla. Csak pont ez az, hogy meg fog halni, ez azért visszatart.

- Ó, hát bátran élhet, akár 12 éves koráig is!

- Most mondta, hogy van annyi idős, hogy meghalhatna már.

- Nem feltétlenül kell meghalnia, lehet, hogy sokáig bírja majd. Vigye el!

- Nem merek olyan állatot hazavinni, amelyik 5 éves, de lehet, hogy csak 4 évig él.

- Bevallom, tudom, hogy lehetne megszabadulni tőle, csak hát... nem visz rá a lélek.

- Azt mondjuk reméltem is. Nem szeretnék olyan szakemberhez járni, aki ölt már nyulat.

- De tudom, mit kéne tenni.

- Provokál? 

- Nem bírja a szénhidrátot. Egy leeső kenyérhéj, egy kisebb zsemle...

- Istenem.

- Amikor mindkét fiam beteg volt, itt fetrengtek a kanapén, és az ágyuk körül szét volt szórva minden: gyógyszerek, meg diétás ételek, például Albert keksz, az akkori nyuszi ráharapott az Albert-kekszre.

- Beteg lett? Azt hiszem, nem bírnám elviselni egy beteg nyúl látványát.

- Higgye el, egy nyúlon nem fogja látni, ha beteg.

- Nem?

- Azonnal vége lett.

- Lassan másfél éve én is intenzíven foglalkozom a halállal.

Kilépek az utcára, és érzem, hogy rövidebb ideig fogok élni, mint ha Berlinben maradtam volna.

Kedves Júlia!

Önnek a mai napon erotikus számlát állított ki az Inter Ticket Kft.

Istenem, pont ezt akartam.

Menekültesztétika. Igen, sajnos ilyen is van, valahol a sajtófotó esztétika bugyraiban.

Jobb, ha nem politikai, jobb, ha nem női, jobb, ha nem testi. 

Pattanások és öltönyösök - jogász tehetséggondozás. Annyira sivár a  szellemi környezet, hogy megeszem a banánt, amit hoztam. Most is rossz irányba bontom fel.

Vannak, akiket keresnek telefonon, hivatkoznak harmadik személyekre, mindenhol zajlik az élet.

"Azok az utasok, akik nagyméretű kézipoggyász lehetőséget vásárolnak, felvihetnek a fedélzetre egy hangszert tokban, amelynek hossza legfeljebb 80 cm lehet. A hangszertok másik két kiterjedése nem lehet nagyobb, mint 45 x 25 cm. Ilyen méretű hangszerek például a brácsa, a klarinét, a trombita vagy az ukulele."

A Psz. az özvegy nyulával végletes dolgokat mond meggyőződéssel, de nincs igaza. Nem ismeri a helyzetet. Akkor sincs igaza, amikor eltemet, meg akkor se, ha kikelet. Nem ért semmit ő se, mégse, hiába beszélek.

Álmomban megtaláltam a borderline rajzos bemutatását laikusoknak. Az ábra látszólag szakmai - egy vastag pszichológia kézikönyv jobb oldalán volt látható -, olyan egyszerű mégis, mint a faék. Az egyik halmazban a személyiségzavar valódi paraméterei szerepeltek, a másik halmazban az a kevés, ami engem is érint. Szerintem ez olyan csekély, hogy ha nem baj, nem is veszem magamra a diagnózist. Nemcsak az arány szembetűnő, hogy a leírásból milyen kevés vonás illik rám maradéktalanul, de a zavar meghatározása is elég elnagyolt: több, mint gyanús, hogy legfeljebb egy személyiség típust ír le, vagy az ember egyszerű és kézenfekvő reakcióját az életre. Univerzális élményt patologizál.

Vagy csak annyira elhomályosítja a tisztánlátásomat a kór, hogy elhiszem: mindenki más is azt akarja.

Várom Sz.-t a moziba, ide is előbb érkeztem, teljesen kihalt az előtér, csak nyomorult félismerősöket látok, akik nagy szemekkel merednek rám, valami egészen gusztustalan. A vasárnap este eleve problémás vidék, ha szabad hétfő jön utána, végképp sivatag. Nem tudom, mikor lettem ennyire egyedül, évek óta emberi viszonyt ápoltam már a vasárnappal, azt hittem, belaktam, de torokszorítóbb, mint valaha. Várok Sz.-re és közben a telefonomon forgatom a nyulat. A Viberhez is hozzárendeltem a képet, és csak nem akar egyenesen állni, mindig el van forgatva 45 fokkal, ebbe vagy abba az irányba, de sosem áll a helyére. Klikk, töröl, fényképek, klikk, oldalmenü, szerkesztés, forgat 45 fok, mentés, Viber, feltölt, fényképek, nyuszi, klikk - megint fordítva áll. Most törlés nélkül próbálom felülírni: fényképek, klikk, oldalmenü, szerkesztés, elforgatás, forgat 45 fokkal tovább, mentés, Viber, feltölt, fényképek, nyuszi, klikk - most se jó. Kikapcsolom a telefont, hátha úgy jobban tudja értelmezni a változást. Bekapcsolom a telefont. Viber, nyuszi töröl, a fényképeknél már egyenesen áll, Viber, klikk, feltölt, fényképek, egyenes nyuszi, klikk - megint fordítva áll. 

Ha egyszer beáll a nyuszi rendesen, biztos minden más is rendeződik. Bár éppenséggel a kizökkentés stratégiáját szeretném alkalmazni. Felszámolom az egész nyuszit. Kizökkentem és felégetem magam mögött.