Aztán Papa a könyvtárcsarnok oszlopai között állva elbúcsúzott, megölelt, erős volt és meglepve fedeztem fel, hogy izmos is, mint még nem is olyan régen. "Ma akkor..." - kezdte. Most biztos valami olyat mond, ami időben problémás lesz, olyat, ami szerint még nem halt meg. Sosem volt erőssége az idő-, sem a realitásérzék. De végül teljesen adekvát maradt, ahogy metafizikailag az volt életében is:

"Ma akkor kitalálom, hogyan osszam fel az egyetlen gyermekemet"  mondta.