A(z Isten tudja, hanyadik) felnőtté válás az az, amikor az ember rájön, hogy a kórtörténete senkit sem érdekel. Orvost, barátot, szülőt, pszichológust. Naplót. Kifakul a tinta, lefagy a szerver.

Úgy készültem, őszinte feltárulkozásommal majd megajándékozom a közösséget, indiszkrécióm felszabadító és katartikus erejű lesz, a tanulság pedig majd túlmutat az egyéni sorson (mint a temetésnél). Olyan választékosan fogom megfogalmazni, hogy még az is zabálni fogja, aki érzéketlen a sorsomban megbúvó dráma iránt, csak tetszenek majd neki a keresetlen fordulatok, a váratlan összefüggések és humoros megfogalmazások. Ám a kórtörténet megosztása, a feltárulkozás egy olyan bonyolult, mély és fordulatos, nárcisztikus, naturalisztikus és metafizikai elemekben gazdag megnyilvánulás, aminek a befogadásához senkinek nincs kedve.