Azért érzem alkalmatlannak (igen!), mert olyan cinikus és kiszámíthatatlan, hogy sose tudhatom: ha megölelném, szeretettel visszaölelne, vagy azt kérdezné: "Hülye vagy? Mit csinálsz?!"

nem változtam sokat.

igen, sejtem. szilveszterkor láttalak. tisztára olyan voltál, mint nyáron, csak pulóverben. de nem mentem oda, mert elsodort az alko...

engem pont oda vezetett a hasis és az alkohol, ahol szerettem volna lenni. jól jött ki. de a pulcsit a rohamban hagytam. egyetemben 1 ollóval. nagy party volt. utána razzia. jobbnak láttam becsúsztatni az ollót a dj pult alá.

az ollót keresik a razzián?

azt...azt... apám feljelentett, hogy elhoztam a forászollóját. fodrász.

fodrász. ez egy szép ünnep.

volt nálam egy olló és egy zacskó mák.

nálam  cirill betűs, akciós pezsgő. nem ittam belőle, de 24 órán át fájt a fejem. Isten bosszúja, amiért másokat megkínáltam belőle.

(akiknek semmiért nem fájt a fejük) (isten).

Egyszer csak meglazul az egyik, aztán leesik egy másiknak a fele, aztán szép sorban hullanak ki a fogaim, hátulról előre haladva. Félúton függ még pár, elöl már csak a csupasz íny maradt. "Húsbavágó érzés" -  mosolygok édesanyámra a buszon. "Mert eddig mindig csak álmodtam, de ez most tényleg kiesett" - tartom a  markomban a töredezett fogakat, és okolom a december óta számba vett édességeket.

Megérkezünk Újpestre, ami ezúttal olyan, mint Kisinyov, egy fővárossá emelkedett Tatabánya, óriás, absztrakt, szocialista nehézfém darabbal (szobor) a közepén. Démoni fejletlenségű ez a Kelet-Európa: nem csak az a baj, hogy fiataloknak esnek ki fogai, és ezt az állam nem akadályozza meg, de a kisvárosi építészet  is mozdulatlan, itt minden a múltba merevedett vagy az öregedés jelenti a jövőjét.

Odaadó ajándékozás, határozott jövőkép, heti egyszeri találkozások, csökönyös írásbeliség. Töretlen jég és kettős tudat: lámpafényben szigorú, sötétségben hajlékony, okosabb testeké - ennek megfelelően kétirányú vágy: a megszüntetésé és a felkutatásé.

Szám Kristóf azt álmodta, hogy szőke, erdélyi színésznő vagyok szemüvegben.

Amikor a megbeszélt időpontban megérkeztem a születésnapi zsúr helyszínéül szolgáló lakásba, ahova Marci bonyolult folyamatok eredményeképpen tudott csak beléptetni, Natasa négykézláb sikálta még a meszes padlót, Marci épp a vécéajtót szerelte fel fél kézzel, a szoba közepén egy összecsuklott menzaasztal feküdt, Pali bácsi pedig az egyetlen dísztárgy, egy piros nyelű balta helyét kereste a szobában.  Natasa szétbontott egy terítőt a sitthalmok fölött, és győri kekszet töltött egy műanyag pohárba - most már bármikor megérkezhet az első vendég. Marci még átment a pár utcával odébb fekvő biztonsági bázisra, hogy átváltsa a tréningruháját. A konyhában épp a norvég szerelme gyúrt neki tésztát, egy sitthalmoktól és kábelektől zsúfolt szobában pedig a Kis Rabszolga vágott neki nagyjátékfilmet. Én ezalatt két kezemben olcsó juhtúróval megpakolt nejlonzacskókkal billegtem vissza a bunkerbe, hogy meszes háttal megünnepeljük, már rég nem is közös barátainkkal, a már csak nyomaiban közös születésnapunkat. Eljárt fölöttünk az idő. Marcinak most kezdődik az új élete, meg nekem is, egy tizenharmadik.

Iván jött hozzánk háztűznézőbe, izgult, felkészült a nagybátyám életéből, kérdezte, hogy mit hozzon, a bor jó lesz-e, milyen bort szeretnek. Én pozsonyi kiflivel, szüleim kávéval és földimogyoróval készültek. Kérdezték, hogy mivel kínálják, a kávé jó lesz-e, milyen kávét szeret, én később szaladtam le süteményért. Iván kicsit késett, parkolási nehézségei voltak, de végül szépen felöltözve, izzadó tenyérrel megjelent. Átadta a bort, helyet foglalt, aztán a család auschwitzi deportálásáról kérdezett, majd arról, hogy apám nem érezte-e elnyomva magát a bátyja mellett, aztán előkerült a náci-per, végül két percen belül fényt derített három öngyilkosságra a családban.

Vallásról beszélgettünk Sanyival. Mondta, hogy nem hisz, mondtam, hogy én hiszekegy, de ő csak a traumatizált zsidó közösséget hiszi, mondtam, hogy én hiszek egy Istenben, jóllehet a Tízparancsolatot liberálisan kezelem, amióta - száz éve - bizonyos parancsolatokra rágyakott a pszichoanalízis, pl. a tiszteld apád és anyádra feltétlenül, de paráználkodni is kell, pl. hogy később be lehessen tartani a ne öljt. Most már csak azzal van gond, hogy ne szeresd el felebarátodtól Sanyit.

Eleinte azt hittem, a Facebook-hype-nak köszönhető ez az aránytalan mennyiségű köszöntés. De annyi sms-t kaptam, hogy ezt már semmiképp nem lehetett kényelmi szocializálódásként vagy félreértett kötelességek tömegeként értékelni. Ezek közül is két kedvencem a "Boldog születésnapot!" és a "Legszívesebben megfojtanálak" volt.