Újraolvastam régi dolgozatokat: egész fogalomköröket és szócsaládokat, sőt nyelveket felejtettem el azóta. Mítoszok tömegeit, gondolkozásformákat, modorokat. Pedig az is én voltam (pedig akkor azt tudtam).

Ha ennyire kicsi vagyok és kicsinek kell lennem, miért kaptam tudatot, és vele tragédiát? Miért nem lehetek kicsi észrevétlenül? Miért kell észrevennem?

Papa: Na, milyen a száradó felmosórongy a radiátoron?

Én: Nagyon jó.

Papa: Neked tartogattam, mert tudom, hogy te szereted a szépet.

A március 15-i tüntetésen Lángh Júlia arról beszél, hogy Afrikában mindenkinek kell találnia egy ellenséget, mert ott ez a lelki egészség megőrzésének deklarált feltétele. (A keresztény illetve európai kultúra zászlajára tűzött humanizmus ezt nem engedi követni, de az igény itt is meglenne rá. A mostani politika meg is indult az afrikanizálódás útján, és már nem is igen tesz erőfeszítéseket, hogy magát európainak álcázza.) Amint ez elhangzott, a Március 15. tér egyik házának homlokzatán egy elefántot fedeztem fel, amit soha ezelőtt nem vettem észre, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem Lángh Júlia tette oda. Különös, hogyan irányítja az érzékelést a figyelem. Pár hete Az ősz búcsúját emlegettem Ákosnak, majd belépve a hármas számú könyvtárszobába, egy lila könyvgerincre vetette a pillantását, és azt kérdezte: nem ez az?

A korgásra nincs megoldás, csak az általános zavar. Mindenki feszeng, ha korog a gyomra, és megcseréli a két lábát: ha eddig a bal volt fent és a jobb alul, akkor most a jobb lesz fent és a bal alul. Őrületes problémái vannak a társadalomnak: még abban sem tudott megállapodni, mekkora tabu is legyen a gyomorkorgás. Ez tovább fokozza a zavart.

Aztán, ha néha felhívom, úgy érzem magam, mint egy nyomorék. Olyan természetes ez az egész.

"Az egészség lényege nem az alkalmazkodás, nem az idomulás. Inkább ahhoz van köze, hogy leküzdjük a közvetlen bizonyosság és a dolgok értelmének sorozatos megrendülése által kiváltott félelmet. Ha minden jól megy, a terapeutából és a páciensből kialakulhat a megrendültek egységfrontja."

Lényegében ugyanezt próbáltam mondani, igaz, nem ápolt és ápoló, hanem szerelmi viszonylatban (a különbség csekélyebb, mint gondoltam).

"Így talála férjet, útazása közben, Tunisba Claribella; Ferdinánd, a fivére így nőt, a midőn maga elveszve volt; országát Prospero így lelte föl e puszta szigeten, s így önmagunkat mindnyájan mi, kik magunk kívül valánk."

"Imádkozz a pontosság kegyelméért."

Süket is vagyok meg vak is: és hova tettem a szemügevem / szegümevem? Nem csak vak vagyok meg süket, hanem diszlexiás is. Persze, különben hogy lennék taxis?

Ja, ott a szemügevem, a fél fülemmel látom.

Lehetm hogy elmegyek utána kajálni is. Otthon vár félrerakva a káposztás mácsik meg a rántott tarja. A mácsik az eredetileg mákos tészta csíkra vágva, de már állandósult mint csíktészta.

A pestiek azt mondják, hogy sümetény, de rosszul mondják.

Sátáni kacaj.

Ne röhögtessen, mert könnyezem, és még kevesebbet látok.

Én szerintem még el fogok menni a Balatonra is, egy jéghideg kávéra.

"Mégis hogy jövök én ahhoz, hogy ezt megteremtsem, amikor már annyi minden van, a világ készen van?"

(A gyerekkel is ez a helyzet, már olyan sokaknak van.)

Láttam egy negyedik csüngő szájú, nyugalmazott, buggyant férfit. Nővel volt.

P: Szép az este? Volt-e krumpli hússal? Eldicsekedett-e Kesu a mandzsettagombjával? Javasolta-e a mikrofonos, hogy minden páros számú epizód legyen fekete-fehér? Én Kolozsvárra tarok, egy tébécés öregember zavarja az álmaimat.

J: Hidegtál volt disznóval és fertőtlenítővel. Dan helyett Corneliu, az étteremtulajdonos, aki még sose fogott mellé, állatorvos volt, Aradon magyar állatokat gyógyított, aztán diplomata lett, végül nyugdíjas pénzváltó és útépítő. Rám szakadt a zuhanykabin.

P: Ez az ember ma vécére menet megcsípte a tokámat.

Sose lehet jól válaszolni neki, sose lehet jól eljárni vele.

Ha felveszed a leesett botot, megalázod, ha lent hagyod, minősíthetetlenül otromba vagy.