A március 15-i tüntetésen Lángh Júlia arról beszél, hogy Afrikában mindenkinek kell találnia egy ellenséget, mert ott ez a lelki egészség megőrzésének deklarált feltétele. (A keresztény illetve európai kultúra zászlajára tűzött humanizmus ezt nem engedi követni, de az igény itt is meglenne rá. A mostani politika meg is indult az afrikanizálódás útján, és már nem is igen tesz erőfeszítéseket, hogy magát európainak álcázza.) Amint ez elhangzott, a Március 15. tér egyik házának homlokzatán egy elefántot fedeztem fel, amit soha ezelőtt nem vettem észre, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem Lángh Júlia tette oda. Különös, hogyan irányítja az érzékelést a figyelem. Pár hete Az ősz búcsúját emlegettem Ákosnak, majd belépve a hármas számú könyvtárszobába, egy lila könyvgerincre vetette a pillantását, és azt kérdezte: nem ez az?