Persze, hiszen félnek tőled. "Beesteledett a játszótéren".

B. G.

"Büszke kislányára, aki kedves humorával és vidám nevelési kihívásokkal színesíti életét."

Magyarország olyan, mint Buñuel Öldöklő angyalában az arisztokrata vendéglátók háza: mindenki rosszul érzi magát benne, de senki sem képes elhagyni a területét. "Itt élned-halnod kell" - mondta Buñuel.

Kéne egy Gordon Ramsay itthonra, aki átneveli a családot, átformálja az étkezési, konyhavezetési, logisztikai és higiéniai szokásokat, rendszert és rációt visz a mindennapi életünkbe, hogy ne minden a rövidtávú vágyteljesítésnek, bizonyos rögeszméknek, emlékeknek és hasznosítási tévképzeteknek legyen alárendelve.

Szakdolgozatom új témája: Hányás a filmben. Eddig feltáratlan terület, új dimenzió a filmelméletben: a pszichoszomatika filmes reprezentációja. A coming of age filmekben szinte elkerülhetetlen, a hányás a mindenkori felnőtté válás metaforája. Szinte csak Bálint Andrásnak sikerült elkerülnie az Álmodozások korában, de ő kapott helyette politikát és telefonébresztőt. Ha őszintén magamba nézek, semmi sem érdekel jobban, és alig tudom elképzelni, hogy más ne így lenne ezzel. A témavezető kiválasztása érzékeny pont lesz.

A dolgozatot Anitának fogom ajánlani, és saját magamnak.

Az "unangenehmlich"-re a kereső, keresés-optimalizálás céljából felajánlja az "unangenehm ich"-et is.

Két embert egymással az élhetetlenség közös felismerése, egy-két napsütéses óra és az élhetetlenségben létrejött szövetség köt össze. Ezt nem csak a pap mondja, a kimerült ateisták is így élnek. Nem látják a szentségét, csak a nyomor erotikáját. Az értelmetlen szövetség a rezignált vagy szuicid pároknál is az élet értelme.

A hatvanas években pl. az Álmodozások korában, aztán a Bizalomban vagy az Ajándék ez a napban csúcsosodik ki ez a  dekadens-nárcisztikus élmény, a páros rítus az értelmetlenség körül. Nem csak a magyarok élnek ilyen furcsán, de azok különösen tragikus párok, én például a múltkor itt,  Magyarországon megéreztem, mi ez. Gyerekkoromban azt gondoltam, a felnőttek szexuális privilégiuma - az is, csak utolért.

Eric Berne apja nagyon korán halt meg. Amikor Berne elérte ezt a kritikus kort, rettegés vett rajta erőt. Majd sorsa tudatosításával, sorskönyve meghaladásával átlépte ezt a határt, és írt magának egy siker-forgatókönyvet: ezután sikeres és termékeny pszichológusi pálya és boldog családi élet lett az osztályrésze. A sokáig termékeny és bölcs Berne élete végül érthetetlen önsorsrontásba fulladt: nyugodt családi életét egyik pillanatról a másikra szétzilálva, elindult a lejtőn.

"Berne a sorskönyv befejező jelenetét  sok esetben a szülőktől jövő elátkozás - egyfajta démoni jóslat - beteljesülésének tartja. Ha az elátkozás a gyerek elpusztítására vonatkozik, akkor a végelszámolást "Ess össze holtan!"-nak nevezi. Nem "Sorvadj el!"-nek, nem "Fulladj meg!"-nek, nem "Dermedj meg!"-nek, hanem "Ess össze holtan!"-nak. Berne mindenesetre olyan módon halt meg, ahogyan - már sok évvel korábban - a szülői átok beteljesítését fogalmazta meg. Berne az apja által soha meg nem élt középkorhoz még adott magának engedélyt, de az öregkorhoz már ő sem szerzett jogot."

Nagyvonalúan és durván bánik velünk az Isten - mondja álmomban anyám, az ateista, akivel nagyvonalúan és durván bánik az Isten.