Tizenöt éves, romlott szendvicsekkel álmodtam, banánkarika, padlizsán maradék, és meg sem nézett szendvicsek a fóliában. Nem lesz semmi bajunk tőle. Nirvánás póló van rajtam, mint tizenöt éve és valaki javasolja, hogy ezeket a szendvicseket már ne együk meg, de én - akit még két hete sincs, hogy elkaszált valami ételmérgezés Barcelonában - azt mondom, hogy nem lesz tőle semmi bajunk. Szeretem a régit. Egyrészt van bennem egy eltakarító szándék, hogy semmi se vesszen kárba, egy bizonyítási szándék: hogy mindennek volt értelme, és emellett van bennem nosztalgia és van bennem éhség, és ez a legnagyobb.