Megint van egy férfi, aki hazafelé menet a vendégségből nem tud lejönni a hegyről, én meg várok rá, de eltéved a kis utcácskák között, és mobiltelefon és taxi nélkül már holtan feküdne a Margit-körúton. Ha belegondolok, hány férfit kellett már megvárni, összeszedni és mentegetőzni miatta, megijedek, és arra gondolok, miért nem lehetek én, aki gondot okoz, és nem hagyják el.

Kezdve az apámmal, az egészen vad deviánsokon át a mostani középsúlyúig, rengeteg férfi próbára tette már a türelmemet, és én - meg is mondom, miért - mint a Roncsfilm doktornője, állhatatosan asszisztáltam hozzá. Végignézve anyámon és nagyanyámon, sajnálom, de pontosan értem, amiért a vezeklésnek ezt a férfifelügyelő formáját választottam. Nem volt ugyanis egy épkézláb, magáról gondoskodni képes férfi ebben a családban, akivel ne úgy kellett volna bánni, mint egy kisbabával.

Az ételt is csak tőlünk fogadja el, de arra hiába kérjük, hogy jöjjön le szépen a hegyről és legyen olyan kedves könnyedébben élni.