Itt mintha lenne egy fehér folt. Prága (az utazást egyébként a születésnapomra kaptam, hosszas követelőzés után) a teljesség élményével kecsegtet, aztán visszajövünk, és Bálint hirtelen leválik. Nem érti, hogy ezt a vírust miért otthon szeretném kikúrálni, és tajtékozva visz le a hegyről az éjszaka közepén a  BDG xxx rendszámú kocsival, hogy utána még fél évig hallucináljam ezt a betűsort mindenhova, és az összes ronda, bordó autót megbabonázva nézzem az utcákon. Éppen olyan hisztérikus, mint az apám, csak ő hálistennek nem tud vezetni. Megbüntet, amiért ember vagyok, megbetegedtem, és a segítségére szorulok.

Életem legméltánytalanabb napjai. Nem vagyok magamnál. Egy kicsit már bánja az irgalmatlanságot, de a szándékain nem változtat. Azt hiszem, ő nem is ember.  Pár külön töltött nap után attól tart, a nap első sugaraival az első fiúk is előbújnak körülöttem. Nem téved nagyot, olyan izgalmas  hangulat kerekedik, lehet csókolózni a vécében meg megint meghívnak egy hármasba.De ha egy percre alábbhagynak az izgalmak, meghalok a senkiföldjén.

Félálomban töltöm a tavaszt. 44 kiló vagyok és mindenhol Bálint piros télikabátját látom.