Ja, a barátomat Rosának (is) hívják.
A piszoárokat virágok borítják, csókolózó fiúpár az ajtóra festve - így néz ki a női wc. A dj-nek nincsenek mellei, de olyan finomak a kezei, mindjárt hímez nekünk egy gobelint.
Transzszexuálisok felé irányuló vonzalmam oka:
A GÉNJEIM BONYOLULT ÉLETET AKARNAK.
"Senki ne írjon nekem verset a 70. születésnapomra"
(Balzac)
Gyermektelen asszonyok projekciós felülete vagyok, a frigid zongoraművésznő örökbe akar fogadni. Az ideg- és elmeorvos a temetésig rajongta Latovits Zoltánt, felesége - hogy szórakoztasson - apró falatkákkal kínált. A művésznő megengedi, hogy felhívjam, németül fog velem beszélni, a többiek normálisak. Illetve gibt es eine Frau, aki ein zweisprachiges Gedicht geschrieben hat, poétikai tartománya tanzen und singen und rímek. A zongoraművésznő elzárkózik a poéta közeledésétől, minthogy az rosszul öltözött fel.
"Azt is észrevettem, hogy a külföldi hajléktalanoknak sokkal nagyobb az önbizalmuk, mint a magyaroknak."
"A kiemelt terjesztői klubban nagyon jól érzem magam. Szinte minden összejövetelen és a szervezésben is részt veszek. Kirándulások, ünnepi - pl. karácsonyi - rendezvények szervezését vállaltam. Én szoktam kezdeményezni a temetői látogatásokat is. Persze a legnagyobb élmények a külföldi kirándulások voltak. Voltunk Bécsben, ekkor léptem át először a magyar határt. Nem gondoltam volna, hogy hajléktalanként fogok először külföldre utazni. Aztán elmentünk Horvátországba is, a tengerpartra. Ezután jött London."
Fedél nélkül