"Senki ne írjon nekem verset a 70. születésnapomra"

(Balzac)

Gyermektelen asszonyok projekciós felülete vagyok, a frigid zongoraművésznő örökbe akar fogadni. Az ideg- és elmeorvos a temetésig rajongta Latovits Zoltánt, felesége - hogy szórakoztasson - apró falatkákkal kínált. A művésznő megengedi, hogy felhívjam, németül fog velem beszélni, a többiek normálisak. Illetve gibt es eine Frau, aki ein zweisprachiges Gedicht geschrieben hat, poétikai tartománya tanzen und singen und rímek. A zongoraművésznő elzárkózik a poéta közeledésétől, minthogy az rosszul öltözött fel.