Sokáig tart ez az óra előtti hangulat, a folyosók tele vannak diákkal. Akkora  a zsúfoltság, hogy talán órák is zajlanak már a folyosókon. A mosdóig szeretnék csak eljutni, ennél kisebb nyilvánosság előtt - majd a folyosó végében, ott van egy rideg szakasz, ott lesz. Termekbe is bekeveredem, több fiatal szülő afroamerikai és európai csecsemőket dédelget. Az egyik kis fekete csecsemő papundeklibe van csomagolva, de ez csak egy ideiglenes megoldás, nem bánnak vele rosszul. A folyosón végül elfoglalok egy helyet - csend támad, úgy tűnik, végre elkezdődik egy előadás, ebben a pillanatban azonban valaki gitározni kezd mellettem. Röhögni fognak vagy énekelni? Énekelni - már fel is csendül mellettünk egy tiszta, keresztény női hang, amilyenből minden táborban van egy, keresztény táborokban több. Beke László-dalokat énekelnek csengő hangon, nótákat a nagy művészettörténésztől, zöldalmáról, arról, hogy az idei termés milyen száraz, és hogy egy hasonlóan kiszáradt zöldalmáról kaphatta nevét a nagy hírű Zöld Anna templom. Pár mutáló fiúhang is belekeveredik az éneklésbe. Nem mondom, hogy ez ne lenne színvonalas, de a tömegoktatás bevezetése óta sosem éreztem magamat komfortosan az egyetemen.