igen. és nála volt még egy csavar: az extrém próbatételek. (ehhez
képest is kudarc az, ha hatot megcsináltál, és a 7.-et nem vagy képes,
sőt, a saját döntésed, hogy nem fogod megcsinálni). és ezekben a
próbatételekben az volt a szintén paradox, a szintén ambivalens (mint
a. kapcsolatban mindenben, a nemétől elkezdve), hogy ha kiálltam a
próbát, megrendültem, és mindegyik után egyre jobban megijedtem,
eltávolodtam, de ő mégis a kiállt próbák után közeledett felém, mert
abból látta, hogy elég erős vagyok, elég alkalmas... tehát a saját
alkalmasságom folyamatos bizonyítása után kell szembesülnöm az
alkalmatlanságommal (legalábbis az ő szemszögéből - lehet, hogy az
alkalmasság valódi bizonyítéka maga az autonómia, ami viszont magában a
kapcsolatból való kilépésben manifesztálódik - íme, egy újabb
paradoxon. odabent nincs boldogság.)
Szólj hozzá!