SAJÁT MAGAM TÖRTÉNETE, FÜST MILÁN MODORÁBAN

Sokat gondolok az örmény zsidóra, mit rejtélyeskedjek: akinek cs. v. a k. t. Azért gondolok rá, hogy nehogy északnak menjek, hogy nehogy megint Európa kicsi ékszeresdoboza, hanem inkább akkor ez az ősállati virtus. De már ez is felidézendő, ez is keresendő, újraélesztendő. Mert mondom: eltűnt a felelőtlenségem, szertefoszlott. Igaz, megígértem magamnak és neked, hogy egy fokkal jobb leszek, Uram. És amilyen kényszeres vagyok, gyomorfekélyig betartom minden ígéretem. De ebből lassan az néz ki, hogy a Jézus Krisztus menyasszonya leszek, ami azért nem akartam lenni előtte sem, meg a legnagyobb kétségbeesés közepette sem. Nem a Jézus miatt, hanem mert annyira világi tudok lenni, olyan világi igényekkel. És mert annyira kevéssé ismerem őt, és mert annyira nagyon lázadozik a testem.