Ismét érzelemgazdag éjszakám volt. A zeneterem fénypászmájába egy kisdisznó szemtelenkedett, halványra szívta szőrét a húszéves nap. Visítva rohant tovább, előhírnöke volt  az aprószemű gyerekkórusnak. A kis, képlékeny fejek bepattogtak a fénybe, és két évtized fakulásban énekeltek időre. Ünneplő ruhájukon violinkulcs, repül utánuk a zene. Körjátékban lesznek benne, öregnő szökell előttük, kezében triangulum, csengi a ritmust és mutatja az utat.

G. és Á. és J. - egy padban húzódunk meg, káprázunk a gyerekeken. Továbbra is: együtt ülünk, kerekedő csíkszemekkel. Ahol nevetést hallottunk, tapasztalat bugyborékol. Megtisztulunk a változás fölötti döbbenetben.