Ha az emlékeimhez fordulok, poliészterben forgatom kicsi gyerektestemet, amit selyemnek hiszek. A keletnémet blúzok és aranyövek ölelésében megtalálom a boldogságom,  Nagymama mellett - óarany ágyterítő - vissza nem térő nyugalmam. Bővirágos köpenyben megyek ajtót nyitni, nem lehet más, mint Derby keksz mézzel.

Amikor felbontjuk a piros bőrpuffott, a belsejéből filcszoknyák kerülnek elő. Ekkor a nemes anyagokat egyszerűekre váltom. Sohasem hiányzott belőlem a tisztelet, én olyan anyagokat szeretek. Dallas? Nagymama kétségbe vonja, hogy gyereknek való.