<----   zene!

Egy-egy jól kiválasztott vércsoport a lélek mélyébe enged bepillantást. Kozmikus és modern a megközelítés, biológiai alapú és rettenetes. Kérdezzetek bátran, már nem válaszolok, hallgatag, posztmodern biológus vagyok.

Havat lapátolok, vért iszom. A spirál mindig itt a térben és vár és kérdez és nem altat el.

Tegyünk különbséget éhségeink között - mondta a jógi, és nem ítélkezett. És nem nevetett, amikor megkérdeztem: ezen a gyufásskatulyán Buddha van vagy Jézus Krisztus? Mert olyan kicsi, hogy nem tudom kivenni.

- Na, súgd még egyszer a fülembe: mikor? Szombaton?

- Szombaton.

- Hajolj még egyszer közel: mikor?

- Szombaton. És ha ügyesek vagyunk, repülőjegyet is kapsz.

- Mi? Még egyszer!

Egyszerűen nem hiszek a fülemnek. Hitetlenségemben fel is ébredek szombaton. Nem csak jegyem nincs, de suttogásom. Csak szennyes mosásom, takarításom. Ébresztőórám, széthasított álmom, és mára már a jógi sincs sehol.

-Most egyedül kell maradnom az orrnyergemmel - mondta a család öreg jógi barátja, és megpendítette az arca közepén kiálló, csupasz, ráncos, barna húst. Rengett, mint a kocsonya. Uramisten. - mondtam. - De legalább van a családnak egy öreg jógi barátja, lehet tőle tanulni a testtudatot. Majd amikor én is le tudom vetkőztetni az orromat, és egyedül maradok vele, majd akkor mondom, hogy tudok valamit.

Mondjuk el, hogy milyen. És hogy mihez képest ilyen. Hogy tavaly még szerethető, ma már kézzel tisztítható - akkor  hozzád képest  milyen. Hozzád képest ilyen, hozzám képest mégis zöld. És most járjuk körbe szeretettel hat szögből, hét szögből, mondjuk meg, hogy milyen. Hívjuk így, nézzük meg, ha így hívjuk, milyen lehet nekünk. Forgassuk meg és minden nap újra fordítsunk egyet rajta. Legyen szép, csúnya, én csak hegyezem a fülem, hogy ugye okos, ugye nem.

És most őt. Mondjuk el, hogy milyen. És hogy mihez képest ilyen. 

És most őt. Forgassuk meg, hogy megnézzük, milyen.

És most minket forgassuk meg, nem látjuk, hogy milyen. Vajon képes, vajon nem. Mihez képest igen.

"Szeretne egy csendes, nyugodt napot, de erre most ne számítson."

Ha lesz egy lányom, úgy fogják hívni:

Gléda.

Már nem érdekel, milyen jó nem történik, a seprű és a lapát háromszázért az enyém lehet. Különösen rendben minden, ami van, a pamutgombolyagot gombolygató macska, ja nem, ez a gyúródeszka, az is jó. Ez egzisztenciális helytállás, ez egzisztenciális örökállapotú szerepvállalás, ez a semmi, ez a jó, a másra nem vágyó elégedettségben. Ösztönösen élem. Minden annyira meg van szorítva, hogy nincs helye a másnak, csak az van, csak az, ami van: magyar nyelvtan, kompakt csomagolt tér- és időtan. Pamutgombolygató macskatan, gyúródeszka-, seprűtan.

Miért nyugtalanítotok?

Egy tündöklő pontból, egy messze körbe sugárzóból lett, hogy semmi megcsodálni való nem maradt már bennem, tavaly már mindent megcsodáltál bennem. Tavaly már mindent megcsodáltam benned. Elfelejtelek odszámolni, tizenkettediknek, elfelejtem magam odaszámolni, tizenegyediknek bárhova. A szorongó nyilvántartás megszűnt: bárki lehet máshol, bármi lehet hatás nélkül máskor. Szívesen odamegyek, szívesen nem megyek, szívesen részt veszek, szívesen nem veszek. Ezek a számok természetesek, szerintetek ezek pozitív egészek. Amit ehhez rendszerint hozzáteszek: a nulla.

életműve, mint egy hatalmas hajóroncs fekszik keresztbe a kultúrán. Ezért bármely írás, ami vele foglalkozik, ha a tisztesség keretein belül marad, nem lehet egyéb, mint (töredék)