Már nem érdekel, milyen jó nem történik, a seprű és a lapát háromszázért az enyém lehet. Különösen rendben minden, ami van, a pamutgombolyagot gombolygató macska, ja nem, ez a gyúródeszka, az is jó. Ez egzisztenciális helytállás, ez egzisztenciális örökállapotú szerepvállalás, ez a semmi, ez a jó, a másra nem vágyó elégedettségben. Ösztönösen élem. Minden annyira meg van szorítva, hogy nincs helye a másnak, csak az van, csak az, ami van: magyar nyelvtan, kompakt csomagolt tér- és időtan. Pamutgombolygató macskatan, gyúródeszka-, seprűtan.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr85208256
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.