tudom már, miért suhintott meg a halál fuvallata! hogy miért olyan romlott a hangulat! hát nem a bútorok! a régi könyvek! a századvégi dekadencia! hanem:
( - )
végességveszedelem
rendszerelmélet gyilkolja a költőket, hogy megtanulhassam
(eleje-vége), állítólag közben csinált valami említésre méltót
szegény
Eperszínben derengő valószínűség, hogy nem lesz tál eper a szemetesben. Hogy nem lesz figyelem bennetek. Nincs, ami ezen változtatna: józanságom színtelen alapja a valószínűség, rajongásom tárgya az eper.
Felértem a harmadikra, örömmel töltött el, hogy a harmadikon lakom, ennél jobb nem is lehetne, azt hiszem. Azért jó, mert ilyenkor vigyázni kell az ilyesmivel. Az emelet - mint a szín, a név - olyan fontos, hogy jó legyen. Minden fontos, hogy jó legyen. Érzékeny emelet ez, és ha senki nem figyel, jobb az óvatossághoz tanúkat keresni. Az egyedülléthez tanúkat keresni. De ha űrt rendeltek ide, nem tölthetem meg, bomló gyümölcs a kísérlet, üres tapasztalat. Van a meditáció rosszul - ketrecnek - felfogott ketrece, abban kell szunnyadnom. Az élet figyelmeztetése, hogy ne éljem nagyon, akkor miért akarom, megszokásból, tudom; minden vágyam: szimmetria a harmadikon.
"Vajon megérkezett-e már a májam?" "Milyen máj?"
"Különváltunk, a rendező meg én. Olyan vagyok, akár az oxigén."