Azt álmodtam, hogy azzal, aki a legtöbbet tudja rólam, török bútorok között lavírozunk. Bordó bársonybevonat a levegő körülöttünk, elmosódott, meleg tapéta- és bútorrengeteg. Azt, hogy mennyire életlen minden, csak zokogni lehet. Zokogni, mielőtt mélyen bordó bársonyba süppedek.

Azt álmodtam, hogy terhes voltam, de nem volt hasam. Nem vettem észre, hogy eltelt kilenc hónap, senki nem szólt. De már nem volt visszaút, tudtam, hogy perceken belül gyerekem születik.

Üres fülkéket találtam sorban, vagy mindegyikben egy ember, úgyhogy inkább olyat kerestem, amiben senki sincs. Valami farmerkabátos nő beterelt egy családot. Oda se mertem nézni, fejemen a fülhallgató. A jobbomról élénk érdeklődés, a lábamon a keze. Traian: "Ez olyan, mint a Marié, nekié volt illyen vékon a lábo." Szemből Nicolae magyaráz: "Már egy éve nem volt asszonal, szegén, most látja, hogy olyan vagy. Hogy hívnak?" "Julinak." "Brulia, az szép név. Voltál már lefekünni fiúval?" "Ilyet nem szoktak kérdezni." "A román fiúk szoktak. És hova mész, Brulia?" Átellenben Mircea, védelmébe vesz. Mondom: "Én csak nyugodtan szeretnék utazni, csak azt szeretném, hogy hadd utazzak nyugodtan." Traian felröhög: "Nyugodtan? Nyugodtan majd a koporsóban. Addig élni, menni, forogni kell." "Igaz." "Van nálad telefon?" "Nincs." "Valami más van nálad? Valami csak van nálad!" Meneküljön, kisasszony - siettet Mircea.

Te   zkfhkb  vagy? Akkor te mindent fel tudsz használni.

Igen. Ilyen szép tapasztalatot régen szereztem.

Ha beszélgetünk, nemcsak sejteni lehet, nemcsak, hanem tudni is! Előbb is szólhattatok volna, persze el voltam foglalva. Olyan bomlott tempó, amilyet még sohasem láttam. Lassan most már aludni kéne. Ki gondolná, hogy a kurvázó kokainista csendesen átölel? Nemcsak hanem is, reggel. Három napja fenn, még mindig Automatic Gestalt, Mr. Sunbeam, Tape Me. Romlott munkamorál, kacagás, hó és halál.

Végigálmodtam a lexikont is, a nagy enciklopédiát A-tól Mar-ig, minden oldalra a világot raktam és minden lapon az álom köszönt vissza. Betűk sorakoztak az üres lapon és nem olvasták ki. Én csak odaírtam, nem volt referenciája sehol a világban. Csak az álomlexikonban találtam valamit, addig néztem, amíg álom nem maradt egészen. Ébren pedig mindig csak éberebb vagyok, minden születésnapot tudok, minden kettős nevet, minden fordulatot. Pontosan figyelek, örök jelen vagyok. Élni nem érek rá, szócikket álmodok.