Üres fülkéket találtam sorban, vagy mindegyikben egy ember, úgyhogy inkább olyat kerestem, amiben senki sincs. Valami farmerkabátos nő beterelt egy családot. Oda se mertem nézni, fejemen a fülhallgató. A jobbomról élénk érdeklődés, a lábamon a keze. Traian: "Ez olyan, mint a Marié, nekié volt illyen vékon a lábo." Szemből Nicolae magyaráz: "Már egy éve nem volt asszonal, szegén, most látja, hogy olyan vagy. Hogy hívnak?" "Julinak." "Brulia, az szép név. Voltál már lefekünni fiúval?" "Ilyet nem szoktak kérdezni." "A román fiúk szoktak. És hova mész, Brulia?" Átellenben Mircea, védelmébe vesz. Mondom: "Én csak nyugodtan szeretnék utazni, csak azt szeretném, hogy hadd utazzak nyugodtan." Traian felröhög: "Nyugodtan? Nyugodtan majd a koporsóban. Addig élni, menni, forogni kell." "Igaz." "Van nálad telefon?" "Nincs." "Valami más van nálad? Valami csak van nálad!" Meneküljön, kisasszony - siettet Mircea.