Végigálmodtam a lexikont is, a nagy enciklopédiát A-tól Mar-ig, minden oldalra a világot raktam és minden lapon az álom köszönt vissza. Betűk sorakoztak az üres lapon és nem olvasták ki. Én csak odaírtam, nem volt referenciája sehol a világban. Csak az álomlexikonban találtam valamit, addig néztem, amíg álom nem maradt egészen. Ébren pedig mindig csak éberebb vagyok, minden születésnapot tudok, minden kettős nevet, minden fordulatot. Pontosan figyelek, örök jelen vagyok. Élni nem érek rá, szócikket álmodok.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr785208339
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.