Peregnek a szájából a tízfilléresek. Könnyű, amit mondasz, szedd össze. Vagy hagyd, leghajolok én érte.

Bocsássatok meg a négytérdű nőnek.

Ez már nem érdekel (távolabb: az), itt tíz év alatt összeszedett sértések visszhangzanak. Ahogy minden visszalépésben minden visszatér. Visszahangzik, ami egyszer ideér. Volt itt sérteni hang és fény. Belső hallásomtól kísérve csalódom, de mindenek felett rosszul látok el. Az optikai tengelyben most is bizonytalan vagyok, itt homályos én, ott elnagyolt rémalakok. A sértés azonban kontrasztos, igen határozott.
Ez a tétel (örök visszatérés) visszhangzott hajnal után a fülemben, lehajtottam a párnára a fejem: és olyan kristálytisztán hallottam a művet, hogyha énekelek, hibátlanul visszaadom a kottaképet.

Éjszaka, egy idegen sátorban, beszorítva az olvasatlan irodalom és az érdektelen ismeretlen közé

Földbe vájt üvegkoporsó a sátram, benne ismeretlen  borítók, megtervezett könyvek, sátor ablakában világító lélek. Idegen a föld belseje nekem, bár hetven évet éltem. Benn a házban meleg, sárga fény és egy lány, Killa, aszexuális, passzív támadás. Akkor jön, amikor az élet legjobban hiányzik, és épp érzéke van az időnek hozzám.

Teregetésemért jutalom, hogy a kötélre felnézhetek: ki van teregetve. Kyrie eleison.

A király felesége, együgyű királyné, egyetlen pontot néz, egy tűszúrást,  napja élménye a "van".

A 99 százalékos kakaótartalmú csokoládé már majdnem önmaga, kis híján önértékkel bír. Nem érdemes megenni, ez nem minket szolgál, magáért beszél. Tán csak lehet benne gyönyörködni? Mint az égbe emelt tekintetben, ami tehát égbe néz? 

Lehúzom vaníliás laptopomról a halványsárga borítót, és ott van egy sima felület, egy billentyűzet, de nincsen rajta semmi jel. Egy sima, szép, vaníliás semmiség, makulátlan lap, elektronikus édesség.

De ahogy elsöpri egyik esemény a másikat, holnapra lehet, hogy hamva sem marad semmi lelkesedésnek, és Peti kedvessége is szertefoszlik - maradok tolerálhatatlan vadalma, kivágott fán.

jelen vagy

nem hagyok kétséget

minden, ami érdekel, volt-alakban úszik el

a ritmust még gyakorolni kell

összehangolni a valós idővel

az egyperceiddel

várakozás valós időben

valós időben kommentált események (egyszer fenn, egyszer lenn) egyszer fontos, egyszer nem egyszer azt hiszem, mindent megtehetek ezerszer semmit nem, valós idő - értetlenség-tengelyem

mi lesz

velem nem

egyperceiddel az Isten sem számol el

még füstöl ez is én megmondom, ezt nem szereted, nem mondom csak égetem, parazsat a kezedbe messze vagy, nem fogsz fogom - megint nekem kell - valós idő, ilyenkor a kályhámban senki sem pihen őröl, engem éget el

Most hogy eszembe jutott a rémálom! pedig, ha segítesz, elfelejthetem.

Olyan rémálmom volt, hogy még most sem tértem magamhoz. Azt álmodtam, hogy meg fogsz halni, ülsz a kanapénkon, és az állandó hányingert (rák) jobban viseled, mint én, én imára kulcsolom a kezem és a sarokba szorulok, és nem értem, nem értem ezt a kegyetlenséget. Aztán egy fotellel melletted, akire ugyanez van kiróva. Neked pár napod van, ő meg láthatóan nagyon rosszul van - hatszor hányt, és én nem vettem észre -, fújtat. Ilyet én már évek óta nem éreztem.

03:45

A legjobb férfiparfümöt használja ez a nő, á, egy apáca, nejlonharisnyájában fekete keresztek. A remete is virágot cipel, repülőgép szántja a rétet. Ne felejtsen el, én ígértem ma a szépet, hívjon fel, legyen okos, harmatos a szemem.