Éjszaka, egy idegen sátorban, beszorítva az olvasatlan irodalom és az érdektelen ismeretlen közé
Földbe vájt üvegkoporsó a sátram, benne ismeretlen borítók, megtervezett könyvek, sátor ablakában világító lélek. Idegen a föld belseje nekem, bár hetven évet éltem. Benn a házban meleg, sárga fény és egy lány, Killa, aszexuális, passzív támadás. Akkor jön, amikor az élet legjobban hiányzik, és épp érzéke van az időnek hozzám.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.