Ez már nem érdekel (távolabb: az), itt tíz év alatt összeszedett sértések visszhangzanak. Ahogy minden visszalépésben minden visszatér. Visszahangzik, ami egyszer ideér. Volt itt sérteni hang és fény. Belső hallásomtól kísérve csalódom, de mindenek felett rosszul látok el. Az optikai tengelyben most is bizonytalan vagyok, itt homályos én, ott elnagyolt rémalakok. A sértés azonban kontrasztos, igen határozott.
Ez a tétel (örök visszatérés) visszhangzott hajnal után a fülemben, lehajtottam a párnára a fejem: és olyan kristálytisztán hallottam a művet, hogyha énekelek, hibátlanul visszaadom a kottaképet.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr905208321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.