fekete rózsavirágos valóság (egy fekete ruhám gyűrődéséből nőtt, akkor nyílt ki, amikor nem néztem oda.) úgy köszön vissza, ahogy a természet élni hagyja az ilyeneket, ahogy ezek önmagukért élnek. a kegyetlenre nőtt virágközepe igazságszirmokkal, valóságpórusokkal. ezeket a virágokat tudatlanul nevelem, éberen, nekem nőnek feketére. ezeket a növényeket ezegyszer muszáj komolyan vennem, muszáj megértenem.  

(olyanok, mint az űrodüsszeia végén kubrick kaján mosolyától kísért kőtábla, az emberiség szembeköpése. önmaga értékét követelő igazság.)