Felfelé vezető utcán járok, és ismét és hosszan elhagyott vagyok. Visszakapom a tavalyi kulcscsomómat, ami olyan, mint az idei.  Minden szoba foglalt, mindegyikben párok vannak, vagy két embert kitevő, összetett emberek. Egy atlaszselyemben alvó, hatalmas nő. Arctalan, ajtóval zárt, sötét harmóniák. Ide akartam jönni, de ide sem engednek be.