1993 április (vagy 2004 október), az ártatlanság kora

Egyszer lehet csak elénekelni, a piros táskát egyszer lehetett megvenni. Egyszer lehet eljönni, hogy az történt, ami. Az eleje volt olyan megnyugtató, mert kezdődött a történetünk, az mindig jó. Semmit sem tudtunk, a gravitáció határozott meg, amit elrendezett - volt egyensúlyban egy  minden eleme idegen kezdőkép. A kezdőkép mindig megnyugtató, a vég is megnyugtató, a folytatódás, a zubogás, az riasztó. Elnyelt a történet közepe, ahogy a vég sem lehet vígasz, mert addigra elszállt az ártatlanság, lett már, ami: volt valóság.