Felismertem a tél szükségszerűségét, a karomon fehér állat pihen. Szürke Mancs rajzol, kinyúl csokoládéért, M. kastélyról készült képek közt lapoz. Az ünnepelt a szén felületű tollat járatja be, szép toll, gyönyörűen ír. M. kiveszi a kezéből és próbálja: ez nem ír sehogyse, csak karcolja a papírt. Miért mondod, hogy jól ír? A Barta Péter volt ilyen, hogy még a küszöbön álltunk, már lelkendezve köszönte meg a kezünkben lévő ajándékot, milyen nagyszerű, milyen csodálatos meglepetés. M. karcolja az ünnepeltnek a papírt, és a Pelikán nem ír, mindigis utáltam a Barta Pétert.