Nem felejtek: 2003 - kicsiségem, gyanútlanságom. Ruhás virágom, gyógyszerérzékenységem csipkerózsikaálom. Kelni kell, a bontás épül, innentől  bármi következik, van egy  fémes hátú gömb: ennek mindegy, mi, ez leveri. 

 Éjszaka. Ha mást keresek, is azt találom,  nem hagy nyugodni a nyugalmasságom. Végig az összesen,  mindenen végig kell mennem: végig az iskolán és a másikon és az otthonon, nem különben a hajón. Kint meg mindenhol, a tegnapi moziban, a színésznő lakásán, a lakásomon, az iskolán és a másikon, az otthonon.  Velük és nélkülük a kétezer-hármon, a kilencvennyolcon hanyadszor. Ott áll karót nyelve a G. meg az M. meg más kedvenc nevem, földbe szögelve állnak tagolni az évet, csak nekem. Nincs még egy ugyanilyen szerkezetű élet.