- Nagyon örülök, hogy látlak.

- Ez az extasy?

- Ez a Mirkó.

A foteleket elvitték, az oldalt megtalálták. Virág, Dávid, Peti, meg anyácskám, nem hülye. Nem veszélyes ez? A Várból egyedül gyalogolok le hajnalban, az árnyékom pedig mellettem suhan a házfalon. Olyan békés, langyos a séta, hogy nem is baj, ha egyedül teszem. Félúton majd megvárom a buszt, csak hét perc kimaradás, könnyen átvisz a hídon. Pesten elköltök egy fél joghurtot és bekrémezem az arcom. Örülök, hogy a fejfájás ellen nem vettem be gyógyszert, ma sem ittam, ma sem drogoztam. Nem sikkasztottam, Körminek visszaadtam. Sikerek és sikertelenségek váltják egymást. Az egyetlen, amitől kerekebb lehetett volna a nap, ha megeszem az  almát. A zenét már el is felejtettem, alig volt, ritmusérzéke is a sorsnak jobb, mint dorfmeisternek.

Hetekig látogatta a kirakatban a vonalzót, míg végül nem találta ott. Valaki érdemtelen elvitte, aki egész életében csak görbéket rajzolt.

A barátok elhessegetik az ágya végébe ült fekete madarat. Mit nem tesz a szeretet, a madár nevet vagy édesanyám nevet. A madár helyett most édesanyám nevet, a napfényes szobában szőke, szép szobor van, ha beszél, is őszinte, a szoba közepén, egy fotelben ülve, az ablakot ne csukjuk be.