Kacsintsunk ossze a fuszeres kolbasz folott, nem eszi mindenki. Latszolag kerulom a zsirt, de ha ide nem neznek, ket kezzel nyulok a sajtba, lekvarba feledkezem konyekig, nem mozgok, csak a latvany kedveert. Kabel ez vagy kutya farka? Szorgalmasan vasalok. A felszemu takaritono a fulembe sugja: hagyjam az egoista prozat masra, ot vigyem fel a padlasra. Volt, ami jo volt, de nem erdekes, mert itt meg a so is cukor, a viz is zsirtol csopog. Hagytam, hogy korulporszivozzon, de a gepeket kezemre cserelnem vegre.

Par nappal korabban kerdeztem sokat.
Hogy betegyem az istenfelo csatot a hajamba?  Vagy az mergezo es kenyszeres? Lepjek le az allojegyrol a plussre? Vagy ahogy a mamacska gyongysoraba csimpaszkodo szakitja a lancot es porognek a gyongyok le, igy legyek rossz kutya, a rosszasagon felbuzdulva, elragjam a vezetekeket? Nem lesz tobbe riaszto, vrrr, es vegre betornek!

Sajatos modon vagyunk korbeveve szeretettel tenyleg: hiszterikus rantottat talalnak fel, a szemukbol a villamok kivagnak a hazbol. Dermedt kekkel szorgalmazni annyi, mint parancsolni; szikrazo szivesseget tenni, mint ideges kezzel segiteni, inkabb ne. Oly jok vagytok hozzank, annyira akartok jot, hogy hazatok elott heverunk es ritmus nelkul zsiros rantottat nyelunk.

Leviszi a fejemet a forro, legyozve hideg szel, hat mindegy-e nekem, hogy mamutot nezek-e vagy Vermeert, hat barbarok vagytok-e, hogy kitesztek a ter kozepen, a how are you i'm fine agyonnyom es nem jelez a detektor, pedig annyi femet viszek be, amennyit nem szegyellek, alazattal leterdelek, fejemet husolni a padlora hajtom, a feher ter kozepere az ujjlenyomatom haromszor odanyomtatom. Femeket helyezek el idegenben, elmerulok a hideg teremszegletekben. Megvartok vagy elore rohantok? Egyaltalan itt vagytok? Kinn targytalan forrosagban, negykezlab, meredt szemekkel, honnan venni levegot szedulesben, nem reszecskek, ezek reszek, a termeszetbe kapaszkodjak, mihez erjek.

Csodalatra melto a rugalmassag, ahogy tobbret hajtogathato harmonikaszekrenyt csinaltam magambol, egyetlen naptores alatt. Nem tudok napirendre terni sajat ketajtos szekrenyem folott. Meddig hajtogatom magam, hany ajtom lehet buntetlenul? Hogy mehetek el mellettuk: szajtatva vagy osztatlanul? A multkor megmutattam: nyithato, most megmutattam: csukhato, de minden sarkon kaphato. Egyik szarnya mosolyog, masik felre fordul. Tarol, tarol, kiontja a taroltakat, kulonbozo falakasok fenyparkettjere, s szegyeneben allan csuszik, vissza a helyere nem kerulhet semmi se. Mert ha harom rossz tortenik nyaron, elore van az oszbe, onnan belefordul az erett gyumolcs az eggyel nagyobb talba.