Mennyi idegent a hátam mögött hagyok. Borzalmas vagyok, ahogy így tagolok.  Éjszaka van és hallgatni kell rá. Elkapom a nekem szóló feketeséget és megvonom tőle az ígéretet. Ráteszem a  kezem a szent könyvre,  egyedül porosodni  hagyom. Aztán csodálkozom, hogy én is ilyen zaklatottan porosodom. Az éjszakai lét kertjében nekem van csak hely, de nem szép a kert, ilyen kertem van, idestova bejárhatatlan. Nem akarok semmit sem keresztülvinni a kerten sem.