Azt hittem, rosszul hallom, hogy a fejem  koppan a lépcsőfokokon, rosszul látom, hogy a csizmám sarka horzsolja a földet - Micimackó, akinek van neme, és Róbert Gida, aki csak ennyit lát. Kétszer két felé ágazó ambivalenciám orvosi bizonyítékot talált: ha Szűz Mária vagyok, nem blaszfémiagyáros, I. kell az atyaúristen legyen, na nem.

Zsebre vágom a szelet fényes sonkát, az abszurd csak fülönfüggő. Zsíros kézzel nyúlok az egér után, a nadrágon lekvárfolt. Rég eljárt zenék fölött az idő, hallgatom: ha szilánkosra tört logikai készletem a kottából kiemelem, a helyén kör lakú lyuk tátong. Lesz oly jó, és visszahelyezi oda azt a háromszöget?