2024\05\28

Ha a klasszicista huszadik században evolúciós magyarázattal vezették le, hogy a férfi kezdeményez és a nő fogadja, vagy hogy "mindig a nő dönt", de észrevétlenül, egy helyben állva, mágikusan és tiszteletet parancsolón, akkor mi a magyarázat arra, amikor napjainkban útra kel a petesejt, és üldözőbe veszi a hímivarsejtet, országokon át üldözi, és a hímivarstejt csak szalad és szalad, fejvesztve menekül, de ugyanakkor provokál, és a petesejtek nyargalnak utána (közben persze mindent megvitatnak más petesejtekkel, orvosokkal, terapeutákkal, baráti hímivarsejtekkel akár - minden erőforrást megmozgatnak, semmit sem sajnálnak, az életük, a folytatásuk, az értelmük a hímivarsejt), és könyörögnek, mígnem vagy szem elől veszítik a hímivarsejtet, vagy mesterséges módon találnak rá, és egész egyszerűen kénytelenek megerőszakolni a természetet. Könnyen érheti őket az a kiritika, hogy maszkkulin módon viselkednek, és ezért nem kívánatosak.

2024\05\28

Jól értettem, hogy egy mocsárba akarsz vinni? Komolyan: meghívtál egy mocsárba? Nagyon kedves egyébként, és köszönöm. Még nem tudom.

2024\05\26

Szívesen lennék nagy seggű nő kisbabával, ha valaki megkérdezne. De senki sem kérdezett!

2024\05\26

Nem ad az Isten jutalmat, hogy kicsivel jobb vagyok, mint tegnapelőtt.

Sőt!

2024\05\24

Megtisztítjuk az aurájukat.

[Megtisztítjuk az aluljárókat - politikai hirdetés]

2024\05\17

Mi tehetünk róla és más is

Herminával álmodtam. Ült ott a sötét aurában, kis metafizikus alakja, tiszta arca nézett rám. Amikor a káoszba beköszöntött egy pillanatnyi nyugalom, azt mondta, hogy ezt az egészet magunknak köszönhetjük. Erre valaki megjegyezte, hogy a külső körülményeknek is, nem csak magunknak. Az is lehet, hogy ez én voltam. De más is mondhatta, álomlogika munkája. Ebben aztán mind megegyeztünk. Nem tűnt túlzásnak, hogy áthárítjuk a felelősséget a világra, hiszen nem tudunk minden rosszat egy személyben előállítani. Ezt az individualista iskolák mindig elfelejtik. Az nem lehet, hogy mi egyedül, egy emberként minden rosszat magunknak csináljunk. Nem lehetünk minden szenvedésért felelősek. Szenvedésünk nagy része éppen ebben áll. Ez a sugalmazása a felvilágosult tökéletességre törekvőknek mély bűntudatot kelt a legjobb önismerettel rendelkező, legalázatosabb szenvedőben is.

álmok a nyíló és záródó világból

2024\05\05

Anyáknapjára való tekintettel nem állnak rendőrök a metró lejáratánál.

2024\04\26

A hely előtt tömegek állnak magányosan, fiatalok kapaszkodnak egymásba, apró kutyáikba, különleges és megismételhetetlen italaikba. Mutatkoznak, közönségre várnak. Ácsingózó kiállítási tárgyak, tapasztalatlan magánygyakorlók.

2024\04\26

Dilemma

Válasszam a németórám, és haladjak, vagy menjek el a zsidó transzgenerációs traumákat taglaló előadásra, ahol sok fantasztikus transzgenerációs traumakapcsolattal építhetem a múltamat?

2024\04\19

Vasárnap

A japán cseresznyefavirágzás iránt a Füvészlertben csak családok érdeklődnek és én. Menjenek csak oda, én majd elképzelném itthonról, élénk fantáziával. Hátradőlök, mélyen tüdőre szívom a port és beengedem a rózsaszínt a tudatomba. Minden programnak van egy rajta túlmutató jelentése, ennek az, hogy családi; ez nem filozófia, hanem szociológia. 

Számomra az egymást idegesítő családtagok is idillt testesítenek meg, az ember ott válik idegesítővé, ahol hagyják kibontakozni. Idegesítő családtag szeretnék lenni, panaszok tárgya. Elégedetlen szeretnék lenni a vasárnapi ebéddel, a napsugár beesési szögével és a többiekkel. Akiknek szintén nem tetszik minden, de közepes megelégedettségük zselét képez körém, puha közeget, ahogy önfeledten, boldogan, tudatlanul jódolgukban bosszankodnak körülöttem.

2024\04\19

Csak legyen vége

Nem tudom elfogadni a téteket. Egy kellemetlen előadás szereplője vagyok. Semmit sem tudok komolyan venni, de mégis az életemért küzdök. Mindig azt hiszem, hogy a tét egy átverés, ez nem lehet valóság. Mindig azt reméltem, hogy a nagy megmérettetéseket lefújják, elmaradnak, hogy mindent meg lehet úszni. Sosem akartam jól szerepelni. Csak túllenni.

Ez nem jelenti azt, hogy nem végzek jó munkát. Azt sem jelenti, hogy ne érdekelnének bizonyos dolgok nagyon. Azt sem jelenti, hogy nincsen akaratom.

Csak azt, hogy a megmérettetés pillanatában széthullik atomjaira. Valami fontosabb veszi át a helyét: hogy milyen jó, hogy élünk még, hogy nem kapok bünetetést, hogy egyelőre van élelmiszerválaszték. Hogy a keretek megtartanak. Minek hozzátenni sajátot, és minek ragaszkodni hozzá, ha az egyén olyan periférikus?

Akiket jól neveltek, azoknak evidens. Tegyenek meg mindent a semmiért! Ez így tisztességes.

A semminek nem szabadna, hogy ekkora tétje legyen. Valószínűleg el kell fogadni, hogy az valami.

2024\04\19

Nem gondoltam, hogy az élet ennyi problémát képes kitermelni. Hogy mindenből probléma lesz, a porblémából is az lesz, de a nem problémából is, egyaránt. Semmilyen problémára hosszú ideje semmilyen megoldás nincs. Hogy kell valamit elsimítani? Eltüntetni, vagy szőnyeg alá söpörni? Elvesztettem a képeségem. Szidott anyám érte. Mindent végigpróbáltam. Semelyik se jó! Minden bonyolódik. Egyre több a feladat! Egyre kevesebb a kindertojás. Egyre messzebbre utazik, egyre távolabb a megoldás! Lehet, hogy nincs is. Megvan: nincs! Így kell az életet leúszni? Nem megoldva, a ránk zúduló problémák tengerében? Másnak mintha lenne szusszanásnyi ideje, apró siker-szigete, lopott pihenője, vagy egy harapás valami, amire nem allergiás. Kivéve a háromgyerekeseknek, ott nyilván több az allergén, a nevelési fennakadás, de az egy velejéig idegen, ismeretlen helyzet számomra, arról nem sok mondanivalóm van.

süti beállítások módosítása