Egyszer szívesen összeereszteném azokat, akik az unalomig normálisnak tartanak, azokkal, akik évtizedek óta abban a hitben élnek, hogy nálam elmentek otthonról.

Mindenki felvilágosult, csak én szenvedek.

Minden német férfi olyan, mint a víz. A náciknál, a focidrukkereknél és a sörfesztiválozóknál ez nem olyan szembetűnő, de biztos vagyok benne, hogy valahol rejtve ők is hordozzák a víz minőséget.

Wir haben zu Hause keine Freikörperkultur - mondtam pár szex-randevú után -, vagyis nem veszek fel előtted fürdőruhát, és nem megyek be veled a vízbe.

Felvirágoztattam, és belepte a por.

Tudtok egy jó köztemetőt?

[Tudtok egy jó költöztetőt?]

Mi nem lesz, mi ér véget, mi nem folytatódik, mi nem történik meg, mi nem kezdődik, ki hal meg, ki nem születik meg - mások repülőket próbálnak elérni, de többünknek erről kell nyilvántartást vezetni.

Mocskos dolgokat suttogtak a fülembe, de nem volt velük baj. Alapvetően úriemberek, csak néha elszalad velük a ló.

Ha legalább elkövetnének valamit ellenem, szépen megharagudnék, de minden olyan sima, mocskos és tiszta, nincsen rajta fogás.

Azért jó a monogámia, mert nincsenek nemi betegségek, csak hipochondria.

Ez nem volt egy túl higiénikus este.

Ezerszer elképzeltem, de nem tudom megjósolni, mennyire lesz koszos, gyűrött, használt vagy színes a lepedő, lesz-e lepedő, meglepő lesz vagy kiszámítható, rossz lesz vagy jó, kicsit lesz rossz vagy nagyon jó, lesz-e váratlan tényező, csalódás, vagy ugyanolyan jó, mint ahogy elképzeltem; csak teljesen más, vagy egy kicsit rosszabb, vagy ugyanolyan jó, csak egyszerűen valóságszerűbb, és ettől visszafordíthatatlanul más. Mert első lesz, az biztos, mert előtte nincs elsőbb, csak a képzelet, az mínusz egy, ez meg egy, és az egy mindig átható, övé az ország, a hatalom. Tehát oda kell menni, és megtörténtté tenni.

Azt mondta valaki, finom a bőröm. Miért, más nőknek érdes a bőrük?

Nem annak finom a bőre, akiéhez hozzáérnek?

De még mielőtt Schwab Richárdot láttuk feladni a küzdelmet, leülni, és a legmélyebben emberi módon megnyilatkozni, a népszerű fiatal színházrendező megfogta a kezem, felemelt magához és elárasztott a szeretetével. Akkor megéreztem, mit hívnak csábításnak, még ha baráti is. Mondta, hogy mindenkibe bele tud szeretni egy pillanatra, és én boldog voltam, hogy részesülhettem ebben mellette, aminél semmi sem volt magátólértetődőbb, rengeteg szeretetet adott, és megtartott benne. Öt percig. Aztán elváltunk, dolgunk volt.

Azt álmodtam, hogy Schwab Richárd összeomlott. Előadást tartott, és rosszul lett. Arcát a tenyerébe temette, le kellett ülnie, és könyökét az asztalon megtámasztania. Ahogy eltűnt a tenyerében, hirtelen megláttam az emberi arcát. Több széksoron átnézve, nem közvetlenül, csak a sorok között. Egyébként is van neki, csak túl szép és túl jó, még a kilencvenvalahány éves apja is él, és azt gondolja, hogy az egészséges táplálkozás, és nem az élet-lottó miatt. (Lehet.) Érdekes mentális jele volt ez a rendszerösszeomlásnak, mert tartottam, tartottam magam, hetekig, hónapokig, meg sem nyaldostak a vírusok, csak a lelkem tört szilánkosra, de ma reggelre végre betegen ébredtem. (Remélem, a Papa még él!)

Reggel látom az éjszakai ámokfutás romjait: levéve a mérleg a helyéről, hajnali 4-kor mindenképpen meg kellett mérnem a súlyomat, de az eredmény mindent alulmúlt.